Kis test, nagy móka.
 | Volt egy szép darab dió deszka a padláson. Volt több is, de talán nem kell magyaráznom, hogy engem ez érdekelt legjobban.
Még nagyapám ültette, mikor egészen kicsi voltam, sőt, talán még nem is voltam, mivel az első emlékem a fával kapcsolatban az, hogy fel lehetett mászni rá, bőven a kerítés fölé magasodott,
de azért nem volt még túlságosan vastag a törzse. Féltette is a fáját, vagy engem, vagy mindkettőnket.. Sajnos a diófa megbetegedett, és túl nagyra is nőtt már ott a kerítés mellett, hát kivágtuk.
|  | Láthatóan a gombásodás megtámadta, a felső fehéres rész egészen puha, olyannyira, hogy körömmel könnyedén kárt lehetne tenni benne, és csiszolni is igen nehéz volt, ugyanis mindig kiporladt a vászon alól.
A gombának a fán normális ember nem örül, de a basszusgitárosok egy része különös vonzódást érez az ilyen darabok iránt, és ez felülírhat minden egyéb szempontot,
még az olyan racionális alapokon állóakat is, mint hogy szeretjük, ha a hangszer sokáig egyben marad, vagy azt, ha jól szól.
|  | Miért ne készülhetne mikro-manufaktúrális módszerek szerint rögtön kettő? Így egy hibát kétszer is módunkban áll elkövetni! A bal oldali szinte hibátlan fa, de kevésbé izgalmas.
A jobb oldali csak félig ép, de sokkal megkapóbb látvány. |  | Az ott egy 5mm átmérőjű gumihurka. Rutinosan a buktatók felmérésével kezdjük: a basszus-ukulele különleges húrokat kíván, amikhez különleges kulcsok kellenek. Ez egy alap cink Gotoh kulcs, felfúrva
a megfelelő méretre. A művelet gond nélkül elvégezhető, utána tűreszelővel könnyedén eltüntethetők a sorják. A két vastagabbik húr számára kell csak felfúrni, és csak annyira, amennyire muszáj..
|  | Nem teljesen azonosak az anyagok: amarant (purple heart) fogólap a hazai juharra, wenge a mahagóni-féleségre. Szőke és barna.
Igazság szerint már rég tudtam, hogy az egyiket a lányomnak, a másikat magamnak akarom elkészíteni, gondolván, hogy az mennyire STENK már, ha egyforma (...) hangszerünk lehet! Egyébként ő választott, és a lilát kérte. |  | A mára már szokásossá vált libikókás rádiuszolás. Semmi extra, szimpla, végig azonos sugár, ami 16" körüli, tehát viszonylag lapos. |  | Még a nyakakról: nincs bennük pálca, a menzúra a 34" kétharmada, azaz ott kezdődik, ahol a normál méretű basszusgitáron a 7. bund található. Ez 22.7"-ra adódik, ami valamivel több, mint a Kala Ukulele-basszusoké. |  | A menzúra ijesztően rövid, legalábbis addig így éreztem, amíg meg nem tudtam, hogy mekkora egy szoprán ukuleléé. |  | A húr tulajdonságait figyelembe véve egyébként érdemes lehet inkább maradni a Kala féle méreteknél, azon ugyanis biztosan működik, a csomagolásra rá van írva, hogy legfeljebb 21"-ig használható. |  | Gotoh-ból rengeteg féle típus létezik, ha mélyebben zsebbe nyúlunk, ugyanilyen formájúból sokkal könnyebbet is találni. De amint látszik, komoly gond így sincs a fejnehézséggel. A Gotoh azért jó választás, mert 11 mm-es az orsó átmérője,
egyrészt marad elég "húsa" a bővítés után is, másrészt ezek a húrok nagyon nyúlnak egy fémhúrhoz képest, sokat fel fogunk tekerni belőlük. |  | Az E és A húrok vége azért lóg ki, mert ezekbe bele kell kapaszkodni, hogy elő tudjam nyújtani őket, másképp még ezen a viszonylag vastag orsón is elfogyna a hely. A gyári U-BASS kulcsok speciális kialakításúak, de állítólag törékenyek is. |  | |  | Ilyen felszeletelt megoldással próbálkoztam a húrlábnál, egyébként Artec piezohangszedő került bele, ez egy merev fajta, és szintén osztott, megvan minden húrnak a helye rajta. |  | Kb. 80 órányi munkával bevéstem a kagylóhéjból saját kezűleg kiszabott blokkokat. Ja, nem: 10 perc alatt felragasztottam a pár dolláros matricákat.
|  | selyemfényű (inkább matt) lakkozás, vizes alapúval. a fogólap is lakkot kapott, ugyanis az nem barnítja be a szép lilafát, kár lett volna érte. |  | A húroknak (Aquila Thunderguts) ilyen fura végződése van, de befűzhető sima basszusgitárhúr is. Az ott az elektronika takarólapja, kell bele aktív illesztés. |  | Csavarozott nyak, nagyon érdekes. |  | |  | Van ujjtámasz is, integrált kivitelben. |  | Ezek a húrok tényleg nem annyira szeretik a túlfeszítést. Mondjuk 2 évet már kibírtak azóta.. Amit érdemes tudni róluk, hogy nem olcsók (13000Ft volt a készlet a vásárlás idején),
viszont eléggé tapadnak a kézhez, és fura hangjuk van, amikor a bundokkon "zörögnek". Nagyon más pengetni, mint a fémhúrokat, ha te is szoktál befőttesgumival játszani, akkor egész jó képed lehet róla.
|  | Itt jön ki a jel. Legközelebb ügyesebben választjuk meg a fúrót ehhez a süllyesztéshez.
|  | A méltán és messze földön híres Zolkowpreamps manufaktúra terméke: egy sima követő erősítő, 10 Megaohmos bemenettel. Nem pont ehhez készült, de rágyógytottam az elemtartóra. |  | 6 Voltról működik (2 db CR2032), elég sokáig. Ez könnyen elfér a LP kapcsoló takarólemeze alatt :) Hangszín nincs, csak a nagy bemeneti ellenállását használjuk ki. |
|
