ZolkowPreamps kezdőlap|eszközök|anyagok|projektek|hangszerek|letöltés|linkek|fórum|
projektek >> cselló II.


Cselló Lite, második rész.

<<vissza az első részhez





  Ehelyt maródik az üreg az elektrónikának. Eddigi tapasztalataim szerint bármekkorára csinálom, a végén úgyis nehéz lesz elférni benne.
  A fenti képen a test egyenes oldalát, itt pedig egy kis fémvinklit használok párhuzamvezetőnek.
  
  Alakul, de arra jutottam, hogyha ilyen életlen a marókés (látszanak az égetés nyomai), akkor jobb lesz kifúrni a felesleget, ne kelljen annyit dolgoznia.
  Mondjuk ezzel itt.
  
  Arra jutottam, hogy egyszerűbb előbb az üreget megcsinálni, és ahhoz a fedelet, mint fordítva- így kevésbé kell méreteket tartani a marásnál, egy lemez méretre vágása pedig jóval egyszerűbb feladat.
  Szépen elfér benn négy akksi. Azért ilyen sok, mert a kék ledeknek 4 Volt körüli feszültség kell a működéshez. És azért nem 9 Voltosat használok, mert nagyságrendekkel kevesebb ideig bírja- az jó lesz az előerősítőhöz ami keveset fogyaszt, és mégnagyobb feszültséggel üzemel. Azóta tudom, hogy két kilenc voltosra is szükség lesz, majd valahogy belepasszírozom őket. Lesz ott még egy egyszerű áramkör, meg pár kapcsoló, poti... nem marad sok hely. Jobb, ha külön elemről megy az előerősítő és a világítás, így nem függnek egymástól, és mint mondtam, a ledek viszonylag sokat fogyasztanak.
  Egy Neutrik aljzatot kapott. Na nem, mintha egy mezei jack-aljzat nem tenné meg, de gondoltam kipróbálom. Még lehet, hogy több gondot okoz a rögzítő nehézkes oldása, mint amilyen jó hogy rögzít, de meglátjuk. Viszont masszív :)
  
  Meghosszabbítottam a vájatot, a vége utáni pont a 24. bund helyét jelöli.
  Itt jól jön a hosszú fafúró, még ha nem is egy csúcs minőség. Ebben a lyukban fog futni a ledsorhoz tartozó vezeték.
  A fejen alakítok picit, nem jó hogy a nyereg alá lóg. közben megtetszett ez az íves-sarkos forma, ami pedig véletlenül alakult ki, a szakáll ívelésénél- hát megtartottam, csak följebb vittem másfél centivel.
  Nem túl jó kép, de azt ábrázolja, ahogy vésővel egy finom bemetszést ejtettem a fej hátsó oldalán. Erre azért volt szükség, hogy a marófej, amikor kifut az anyag szélére, nehogy lehasítson egy darabot a cseresznyefából. Mindkét oldalon így védekeztem, és remekül működött, bosszantó lett volna, ha ezeken a szem előtt lévő helyeken kell javítani.
  Itt látható oldalról, a marás után.
  Kis szobrászkodás vésővel..
  
  Ez már a húrrögzítő lesz. Előbb fogok egy darab ébenfát, és felcsavarozom a test végére.
  Bejelölöm, hova fog kerülni...
  
  ..itt már le is fűrészeltem a nagyon kilógó részeket, a többit reszelővel és szalagcsiszolóval távolítom el.
  Na igen, a reszelő... tudni kéne, hogyan szabad használni, az ében elég repedékeny fa. Nem baj, pillanatragasztóval szerencsére remekül ragasztható, folytatódhat a munka és kidobni sem kell.
  Itt már alig látszik a sérülés, azt a kis hiányt pedig könnyű kijavítani szintén pillanatragasztó, és ébenfapor segítségével.
  Ilyen kis perselyeket ültettem a fába, a biztosabb tartás érdekében. Teljesen véletlen, hogy hozzám kerültek, (Köszi, Sanyi! :) de ha már ottvoltak, felhasználtam őket.
  Nagyjából megkapta végleges formáját a láb. Itt is látszik egy komolyabb hiba, az 'A' húr oldalán az egyik lyuk széléből nagyobb darab lepattant, de ez sem azért, mer nem lehetett volna hibátlanul megcsinálni, csak rossz sorrendben végeztem a műveleteket. Akkor kellett volna a nagy átmérőjű fúróval besüllyeszteni a lyukakat, amikor még merőleges volt a húrtartó ezen része.
A homorú homlokot a szalagcsiszoló íves részével csináltam.
  Fej. Kulcsok helyei felfúrva, egymáshoz képest eltolva teszem fel a két oldalt. Kisméretű, Warwick stílusú (Stagg gyártmányú) kulcsok kerülnek rá.
  
  Szépnek nem mondanám, de végülis még nincs kész...
Itt a praktikum több szerepet kapott a szépségnél, néha ezek egymásnak ellentmondanak. vagy csak én vagyok béna? :)
  
  Húsvét vasárnap = végre ráérek ezzel foglalkozni..
Láthatóan nem spóroltam ki a műgyantát a nyereg alól. Itt is azt a módszert választottam, hogy előbb felragasztom, aztán csiszolgatom a kívánt alakra.
  Semmi gond, a kifolyt műgyanta száradás után könnyen eltávolítható, csak óvatosan egy éles vésővel, vagy késsel le kell pattintgatni. A helye így sokkal tisztább lesz, mintha frissen megpróbáltam volna letörölni, és ezzel mindenhol szétkenem.
  A ledek üregeit is műgyantával tömítettem be, több-kevesebb sikerrel :)
Nem baj, azért folyt ki, mert ebbe a helyzetbe volt fordítva (a nyereg felragasztásával egyszerre csináltam). Majd kap mégegy beöntést.
  Ugye mondtam, hogy egész szépen lejön a műgyanta? A nyereg kialakításáért szeretnék köszönetet mondani a szalagcsiszolónak, amiért olyan szép íves.
  
  Fémvonalzó, jól odarögzítve, nehogy elmozdulhasson. (ez a fejezet csak ismétlés a bundozásról azoknak, akik elolvasták amazt :))
  Elébb kinyomtatom a kívánt húrhosszhoz (most 695 mm) tartozó bundozási mérettáblázatot (ajánlom a letölthető excelt, amiben megválaszthatod azt is, hogy 17,817153745105767553490105576143-mal, vagy bármi más számmal, pl. 18,1-gyel kívánod-e osztani a méreteket), majd feljelölöm a vonalzó mellett a bundok helyét. Ellenőrzésképpen vissza szoktam olvasni a jelöléseket a nyakról, mert kínos lenne, ha figyelmetlenségből pár mm-rel odébb csúszna valami.
  Hirtelen kellett egy görbe vonalzó, mert rájöttem, hogy nincs eszközöm, amivel ilyen görbe fogólapra is feljelölhetném a merőlegeseket. Ez végülis működött, de legközelebb kissé több odafigyeléssel hajlítom meg, jobban felmelegítve (hőlégfúvó).
  A 0.5mm-es fűrészemet használtam, mert a kőris elég puha ahhoz, hogy bevegye így is a bundot, viszont ettől jobban tart. Nem kell mély vágás, csak ami biztosan elég (kb. 2.5-3mm)
  Nem emlékszem már pontosan a bund számára, de talán 6100-as lehet. Mindenesetre elég magas, de csak közepesen széles anyag. 3 szál kell belőle.
  Első lépés: akkor is kicsit meg kell hajlítani, ha normál gitár fogóba ütjük be. Itt meg nem árt, ha jobban.
  Ez lapos fogólapnál nem biztos hogy működik; nekem mindig azt mondták, hogy a két szélét kell előbb leütni, és fokozatosan haladni befelé.
Ezzel szemben most az jött be legjobban, ha középen kezdtem.
  Majd a jobb szélét. Közben folyamatosan tartom a bal felé kilógó hosszabb darabot, nehogy a közepén feljöjjön!
  És végül leütöm a bal szélét is. Finoman visszamegyek, és végigkalapálom a teljes hosszt. Nem kell sosem túl erős ütéseket alkalmazni, de határozottak legyenek.
  Aztán lecsípem a fölösleget. Ha ügyes vagyok, nincs szükség semmiféle ragasztásra. Ha nem vagyok ügyes, mint itt is néhány esetben, akkor pillanatragasztóval simán lehet segíteni rajta.
  
  Szegény reszelő még nem tudja, mi vár rá...
  Na mostmár tudja.
  Na pár képkocka megint kimaradt, de igyekszem szövegben pótolni.
Azt a szutykot 300-as polírpapírral hoztam össze, de előtte fogtam egy (nyeles) fémreszelőt, és egyesével lereszeltem a bundok kiálló végeit. Azután fogtam a nyél nélküli reszelőt, és ráfektetve a fogólap oldalára, síkba hoztam a fémet a fával. Így alakítottam ki a bundok széleinek ferde szögét is. A polírozás csak ezután jött. Nem vittem túlzásba, a végleges polír, 1000 körüli papírral csak a lakkozás után lesz. (talán feltűnt, hogy most az egész bundozásos procedúrát a lakkozás, sőt, a végleges csiszolás előtt intéztem el)
  Ugyanaz szutyok nélkül.
  Bejelöltem a húrok helyét.
  Ócska használt gitárhúrokból összeválogattam a megfelelő vastagságúakat, és azokat tettem fel először a húrláb, meg a nyereg durva beállításához.
  Ez van húrláb helyett ;)
Majd akarok egy egydarabosat, de előtte ezzel megkeresem a megfelelő magasságot és pozíciót. Ugyebár a bundos hangszereknél illik pontosan beállítani, különben hamis lesz.
  
  Remek kis (Hercules) gitárállvány, a célra átalakítva. Az előzetes tesztek alapján le fogom cserélni valami másra, mert túl kicsi a lábak terpesztése, és nem elég stabil rajt a cselló. Viszont a bőgőhöz már látom, hogy szinte biztosan ezt fogom hasznáni, mert az nem áll ilyen ferdén, és tényleg nagyon praktikus állvány, kicsire össze lehet hajtani.
  Valahogy így mutat most. Már a rendes húrokkal van behangolva, várja hogy véglegesítsem a híd beállítását. és a csiszolást, a lakkozást, az elektronikát, a végleges állványt...
  A külön fakockákból álló szedett-vedett húrláb nagyon nem viselkedett megfelelően, így gyorsan kicseréltem egy darabból álló változatra. Ez mahagóniból van. A tetején hernyócsavarokkal próbálom némi küzdés árán belőni az oktávokat..
  A csavarok helyét bejelöltem, és a képen látható módon kireszeltem a feltámasztó felületet. Közben látszik valamelyest a híd bravúrosan egyedi, ámde mégis primitíven egyszerű kiképzése :)
Meg van ott egy pickup is.
  
  
  Három teljesen különböző helyzetben is kipróbáltam a piezót, és ez tűnt a legjobb hangúnak. Mivel túlnyomórészt vonóval lesz megszólaltatva, ezért vonóhanggal teszteltem (a bőgőm pengetésre lesz "optimalizálva", ott könnyen lehet, hogy más hely lesz a megfelelő). Ez a hídforma nagyon sematikusan ugyan, de próbálja követni a klasszikus kialakítást..
Ha nem látszana, a piezo-korong áthidalja a híd alsó és felső, egymástól külön rezgő részét, és ebben a helyzetében egész hallgatható, kiegyenlített hangot ad. Még mindig kissé sok magassal, ami egy szélessávú rendszerben zavaró lehet, de egy 15"-os basszusgitárkombón hallgatva teljesen jól szól.
  Fakocka, aminek egyik oldala ferde. Ez a tartórendszer továbbfejlesztése irányába tett lépés, amit az eredményezett, hogy áttanulmányoztam néhány fotót csellókról, és már ködösen dereng, hogy mit is akarok.
(Ja, és a korábbi megoldás hátrányai is élénken élnek még emlékezetemben)
  Így fest összeszerelve.
Egyébként az újítás a fakockával nem az állvány, hanem a hagyományos láb felé akart tendálni, de úgy tűnik, állványnal is használható lesz! Ez jó hír, mert még nem tudom, melyik válik be jobban. De ez az állás már jóval természetesebb a réginél, és nem utolsó az sem, hogy már nem dől fel.
  Igen. Közben a pickup vezetékét is egy lyukon keresztül belülre vezettem, közvetlenül a jack aljzatra. Úgy döntöttem, ha lesz is leválasztó elektronika, vagy bármi előerősítő jellegű áramkör, azt egyelőre kívül helyezem el, mert úgy könnyebb fejlesztgetni, mintha a hangszer belsejében van. Aztán ha kész lesz, és szükségét látom, elképzelhető hogy belepasszírozom a testébe, de egyelőre nagyon jó ez így.
projektek >> cselló II.
ZolkowPreamps kezdőlap|eszközök|anyagok|projektek|hangszerek|letöltés|linkek|fórum|