 | Ezek az alapanyagok: középrésznek és fogólapnak kőrisfa, az oldalaknak cseresznye.
A lapokon a fej terve, és a bundok (igen, bundos lesz!) helyei. Sokminden apróságban lehet improvizálni, de a főbb dolgok jó, ha előre meg vannak pontosan tervezve.
|
 | Felrajzoltam pár főbb vonalat (középvonal, fogólap kezdete-vége, húrláb helye...) |
 | Felesleg eltávolítása körfűrész és dekopírfűrész segítségével, nagyolva. |
 | |
 | A baloldali deszka csak azért van ot, hogy a marónak legyen valami normális méretű felület, amin támaszkodik -hogy ne billegjen. |
 | A felrajzolt vonal mentén kb. 8 mm mélyen lemarom a fölösleget. Ez jó vezető lesz a csapágyas marófejnek. |
 | |
 | |
 | Alul a kontúr, ezen fut a csapágy. Bevett módszer... |
 | Ezzel kész a középrész kontúrja. Lehet hozzá sablont is csinálni, főleg sorozatgyártáshoz :) |
 | Cseresznyefából készült vékony deszkák a pinceablakon beszűrődő késő őszi napsütésben... szép, nem? |
 | |
 | Mindkét oldalról felraktam egy vezetőt a körfűrészre, hogy biztosra mehessek. Eléggé ki volt számolva az anyag, nem lehetett sokat ráhagyni egyik vágásnál sem. |
 | Kiosztásra kerültek a levágott lapok. |
 | Már ragad is! |
 | Másnap lefűrészelem a nagyobb fölös darabokat, a többit pedig maróval alakítom a megfelelő alakúra. |
 | A felső oldalnak kész a marása is. |
 | |
 | Fekvő cselló-torzó látképe az asztalon. |
 | |
 | A fej áttöréséhez előbb kifúrom a lyuk sarkait. A hagyományos vonósok fejére fog hajazni annyiban, hogy oldalt lesznek felfogatva a kulcsok, és a tollak hátrafelé állnak majd. Meg húrok is lesznek, de ezzel ki is merült a hasonlóság :))
|
 | Vékony fűrészlappal, dekopírfűrésszel átvágtam a lyukak közötti részt. |
 | ...meg a végeket is mostmár a végleges méretűre vágtam, körfűrészen. |
 |
Itt az idő kitalálni, hogyan építem be a jelzőpöttyök helyére a ledeket... most oldalt lesznek csak ilyen jelzők, kék ledeket akarok bele, és a fogólap sincs meg (valószínűleg újat kell csinálnom ahelyett, amit elkezdtem). |
 | Kis szünet után a fej finomításával folytatom.
A maróra felszereltem a párhuzam-vezetőt, ezzel segítem elő az egyenes vonalakat.
|
 | |
 | Amit lehetett, a maróval egyenesítettem, de kell itt még vésni, meg reszelni is... |
 | ...meg csiszolni... (szalagcsiszoló eredménye, bár ez a lekerekítés még csak a nagyolás) |
 | Az áttört rész egyik oldala ferde lesz. Fűrészelés. |
 | |
 | Vésés... |
 | |
 | |
 | Szükség van a reszelőre is, ha egyenesebb felületeket akarok a vésés után.
A rögzítéseket egy bizonyos készültségi fok után csakis fa alátétekkel csinálom, nehogy
ottmaradjon a szorító nyoma. |
 | A fej felső felének íveléséhez felcsavarozom a szalagcsiszolót, hogy pont derékszögben tudjam nekitolni az anyagot. |
 | Van gyári rögzítő izé.. |
 | Bár nem látszik, de tényleg derékszög. Ezt nem árt ellenőrizni. (belóghat a rögzítés, és az elvileg 90 fokos sarkok ellenére) |
 | Na egy kis magyarázat előre: Az elv kb. ugyanaz, mint a basszusgitárnyaknál.
Különbség, hogy most kitaláltam, a nyakpálca legyen teljesen fordított: ne csak a csavar legyen a fejnél, de miért ne görbülhetne a rúd fordítva?
Majd meglátjuk, beválik-e, de ebben a módozatban a csavarnak sokkal több hely jut, nem kell odanyomorítani a fogólap alá. Aztán a kettőt lehet ötvözni is, olymódon, hogy
a csavaros végén is kissé felfelé hajlik a rúd, de nem teljesen...
A pálcában "töréspontot" oda kell helyezni, ahol a legnagyobb görbületet sejtjük a majdani feszítés alatti nyakban, ez függ a konkrét formától, de valahová az 5.-7. bund környékére esik.
|
 | Ez lesz a csavar helye. Jó bőven mértem a helyet, feleekkora üregecske is elég lett volna, hogy odaférjen a pipakulcs... na mindegy. |
 | |
 | Menetfúrás a pálca fix végét tartó horonyba. |
 | Így néz ki a helyén. Az elején kissé elméreteztem a hosszanti marást, mert akkor még más megoldásban gondolkoztam a pálcát illetően. A kis vasdarabnak jól odakenek egyet kalapáccsal, hogy rászoruljon a menetre, így nem kell hegeszteni. |
 | Mondtam, hogy jó sok hely van az anyának.. Ha nem muszáj, nem aprózom el. |
 | A pálca ALÁ szánt betét, ami meghatározza annak görbületét.
|
 | Az alsó betét beragasztva, a pálca csőbe húzva (szívószál), ragasztó beadagolva. |
 | Felső betét odataknyolva. |
 | A felső betét, ami most préselődik, eredetileg egyenes, a szorítókkal görbítem a pálca alakjára.
Mindkét vékony betét szorosan illeszkedik a vájatba, mert akkor jó.
Egyébként itt nem műgyantát használtam, hanem Henkel vízálló faragasztót, ami ugyanúgy jó, csak nem kell kavargatni felhasználás előtt. |
 | |
 | Gyaluval, vésővel, csiszolással -tehát amivel értem- eltávolítottam a kilógó részt a pálcát leszorító betétfából. |
 | A szalagcsiszoló szépen elkoptatta a fémből is azt, ami nem kell oda. |
 | Senki nem mondhatja, hogy nem előzi meg komoly tervezés a műveletet... |
 | Ez itt a fa, amiből a fogólap lesz.
Nem valami első osztályú darab, a csomó miatt testnek már nem jó. |
 | A vonaltól jobbra eső rész "bötüjén" látszik, hogy az a fa közepe volt- ezt amúgy sem illik semmi komolyra felhasználni, reped, csak a baj van vele. |
 | Ez a része viszont szép. Maradhat. |
 | De ugye nem szeretünk pazarolni, azért sem, mert ha szegény kőrist egyszer kivágták a kedvünkért, ne forgácsoljuk már el több mint a felét, meg azért sem, mer ha elszúrnám a második fogólapot is, hátha nem lenne itthon több alapanyag.
Ezt szem előtt tartva elfelezem a tömböt. |
 | Körfűrész rulez.
A másik fele jó lesz egy következő fogólapnak. (jobb, mint ha forgács válna belőle) |
 | Itt a nagy ötlet: a körfűrész által vágott felületet pontosra és síkra kell alakítani.
Mondjuk maróval - befogom két egyforma magas fa közé, és lemarom a fölösleget. Persze pontosan kell beállítani. |
 | Egyik fele alá beteszek egy pöcköt, hogy a kívánt magasságban tarsa. |
 | A másik fele alá nem teszek semmit.
|
 | Nem is olyan rossz. |
 | Ez a legnagyobb átmérőjű marófejem, mégnagyobbal valószínűleg még egyenletesebb lenne. |
 | |
 | |
 | Kedvenc piros gyalumat használom az oldalak egyenesítésére.
Szemben a felfogatott fa azért van, hogy nekitolhassam a fogólapot. |
 | Egyik oldal kész. |
 | Másik is. |
 | Nekifogtam a domborításnak. Ezt is gyaluval. Közben mindenféle támasztákot bevetek, hogy ne mozogjon a darab, és végig is tudjam tolni rajt a gyalut. |
 | |
 | Azt a koncepciót választottam, hogy a fogólap oldala is emelkedni fog, a nyeregnél 3 mm körüli, míg az innenső végén kb. 1 centi. |
 | Erre azért van szükség (nálam), hogy a húrok elég távol menjenek a testtől a húrlábnál, és ne kelljen nagyon lapos húrlábat csinálnom. |
 | Ez nagyjából a végleges íve. A kis szög is támaszték szerepet töltött be.. |
 | |
 | A ragasztandó felületen egyszer áttolom a kis nagyhangút, leheletnyit (0,2mm) leszedve belőle, hogy
javítsak az egyenességen. |
 | Finomítom a felületet, egyenesítem, és megpróbálom a gyalu nyomait eltüntetni...
Nem fejezem be teljesen a műveletet, majd ha fel lesz ragasztva a helyére, folytatom. |
 | Azért hagytam rá ilyen sokat, mert mindkét gyalu, a gépi és a kézi is, a be- és kilépésnél máshogy fog, mint a fa közepén, tehát a végeken lehetnek bemaródások, meg ilyesmik, ezeket le lehet így ejteni.
A méretezésnél viszont be kell tervezni ezeket, hiszen megváltoztatják a vasagságot/szélességet is.
|
 | Először középen jelölöm be a pontok helyét. Még jó, hogy az exceles táblázatban a pontok is benne vannak, nem kell külön számolgatni... |
 | Aztán ezt átviszem a fogólap oldalára is. |
 | 1.5-ös fúróval előfúrom.. |
 | ..és hármassal utánamegyek, ide fognak remekül bepattanni a kék ledek. Sokat agyaltam, hogy lehetne elhelyezni őket, de végül annál maradtam, hogy a fogólap fogja tartalmazni őket, mint a zöldnél. Eredetileg úgy akartam, hogy a pontok épp a fogólap és a nyak találkozásánál legyenek, de nehezebb lett volna. |
 | Két vájat (2,5 mm-es maróval) a LED-ek párhuzamosított kivezetéseinek. |
 | Csatornákat martam az egyes ledek felé is, a fejüknél kissé kiszélesítve.
Frankón úgy néz most ki, mint egy szúette deszkadarab...:) |
 | A LED-jeink a helyükön, pillanatragasztóval megrögzítve. A 3mm-es led kiválóan megszorul a hármas lyukban, de a peremének el kell férnie valahol, ezért a széles hely. |
 | Erről az oldalról műgyantával töltöm majd fel a lyukakat. |
 | A forrasztást jó alaposan végezzük el, mivel ragasztás után úgymond cseszhetjük, ha elszáll valami..
A két csatornában sodort szigeteletlen vezeték halad, ott ahol zárlat keletkezhetne, vezetékről leszedett zoknit húztam a ledek egyik lábára.
Igazából az garantálná a ledek egyforma áramát, ha mindegyik külön ellenállást kapna, de ehhez vagy a fogólapba kell még több forrasztást csinálni, amit nem akartam, vagy ki kell vezetni minden ledet külön, ami 11 vezeték, ezt szintén nem akartam. A gyakorlatban úgy tűnik, a ledeknek nincs akkora szórásuk, hogy párhuzamosan kötve észrevehető fényerő-különbség lenne köztük.
az egész elé ne felejtsünk el egy megfelelő ellenállást kötni, ami korlátozza az átfolyó áramot, ugyanis ha nincs ott semmi, pillanatok alatt kinyiffanhatnak a ledjeink. (erről később) |
 | Kék fény című műsorunkat látják! |
