ZolkowPreamps kezdőlap|eszközök|anyagok|projektek|hangszerek|letöltés|linkek|fórum|
projektek >> cselló I.


Megint elektromos csellót építek, de most sokkal jobban ;)



  Ezek az alapanyagok: középrésznek és fogólapnak kőrisfa, az oldalaknak cseresznye. A lapokon a fej terve, és a bundok (igen, bundos lesz!) helyei. Sokminden apróságban lehet improvizálni, de a főbb dolgok jó, ha előre meg vannak pontosan tervezve.
  Felrajzoltam pár főbb vonalat (középvonal, fogólap kezdete-vége, húrláb helye...)
  Felesleg eltávolítása körfűrész és dekopírfűrész segítségével, nagyolva.
  
  A baloldali deszka csak azért van ot, hogy a marónak legyen valami normális méretű felület, amin támaszkodik -hogy ne billegjen.
  A felrajzolt vonal mentén kb. 8 mm mélyen lemarom a fölösleget. Ez jó vezető lesz a csapágyas marófejnek.
  
  
  Alul a kontúr, ezen fut a csapágy. Bevett módszer...
  Ezzel kész a középrész kontúrja. Lehet hozzá sablont is csinálni, főleg sorozatgyártáshoz :)
  Cseresznyefából készült vékony deszkák a pinceablakon beszűrődő késő őszi napsütésben... szép, nem?
  
  Mindkét oldalról felraktam egy vezetőt a körfűrészre, hogy biztosra mehessek. Eléggé ki volt számolva az anyag, nem lehetett sokat ráhagyni egyik vágásnál sem.
  Kiosztásra kerültek a levágott lapok.
  Már ragad is!
  Másnap lefűrészelem a nagyobb fölös darabokat, a többit pedig maróval alakítom a megfelelő alakúra.
  A felső oldalnak kész a marása is.
  
  Fekvő cselló-torzó látképe az asztalon.
  
  A fej áttöréséhez előbb kifúrom a lyuk sarkait. A hagyományos vonósok fejére fog hajazni annyiban, hogy oldalt lesznek felfogatva a kulcsok, és a tollak hátrafelé állnak majd. Meg húrok is lesznek, de ezzel ki is merült a hasonlóság :))
  Vékony fűrészlappal, dekopírfűrésszel átvágtam a lyukak közötti részt.
  ...meg a végeket is mostmár a végleges méretűre vágtam, körfűrészen.
   Itt az idő kitalálni, hogyan építem be a jelzőpöttyök helyére a ledeket... most oldalt lesznek csak ilyen jelzők, kék ledeket akarok bele, és a fogólap sincs meg (valószínűleg újat kell csinálnom ahelyett, amit elkezdtem).
  Kis szünet után a fej finomításával folytatom.
A maróra felszereltem a párhuzam-vezetőt, ezzel segítem elő az egyenes vonalakat.
  
  Amit lehetett, a maróval egyenesítettem, de kell itt még vésni, meg reszelni is...
  ...meg csiszolni... (szalagcsiszoló eredménye, bár ez a lekerekítés még csak a nagyolás)
  Az áttört rész egyik oldala ferde lesz. Fűrészelés.
  
  Vésés...
  
  
  Szükség van a reszelőre is, ha egyenesebb felületeket akarok a vésés után. A rögzítéseket egy bizonyos készültségi fok után csakis fa alátétekkel csinálom, nehogy ottmaradjon a szorító nyoma.
  A fej felső felének íveléséhez felcsavarozom a szalagcsiszolót, hogy pont derékszögben tudjam nekitolni az anyagot.
  Van gyári rögzítő izé..
  Bár nem látszik, de tényleg derékszög. Ezt nem árt ellenőrizni. (belóghat a rögzítés, és az elvileg 90 fokos sarkok ellenére)
  Na egy kis magyarázat előre: Az elv kb. ugyanaz, mint a basszusgitárnyaknál. Különbség, hogy most kitaláltam, a nyakpálca legyen teljesen fordított: ne csak a csavar legyen a fejnél, de miért ne görbülhetne a rúd fordítva?
Majd meglátjuk, beválik-e, de ebben a módozatban a csavarnak sokkal több hely jut, nem kell odanyomorítani a fogólap alá. Aztán a kettőt lehet ötvözni is, olymódon, hogy a csavaros végén is kissé felfelé hajlik a rúd, de nem teljesen...
A pálcában "töréspontot" oda kell helyezni, ahol a legnagyobb görbületet sejtjük a majdani feszítés alatti nyakban, ez függ a konkrét formától, de valahová az 5.-7. bund környékére esik.
  Ez lesz a csavar helye. Jó bőven mértem a helyet, feleekkora üregecske is elég lett volna, hogy odaférjen a pipakulcs... na mindegy.
  
  Menetfúrás a pálca fix végét tartó horonyba.
  Így néz ki a helyén. Az elején kissé elméreteztem a hosszanti marást, mert akkor még más megoldásban gondolkoztam a pálcát illetően. A kis vasdarabnak jól odakenek egyet kalapáccsal, hogy rászoruljon a menetre, így nem kell hegeszteni.
  Mondtam, hogy jó sok hely van az anyának.. Ha nem muszáj, nem aprózom el.
  A pálca ALÁ szánt betét, ami meghatározza annak görbületét.
  Az alsó betét beragasztva, a pálca csőbe húzva (szívószál), ragasztó beadagolva.
  Felső betét odataknyolva.
  A felső betét, ami most préselődik, eredetileg egyenes, a szorítókkal görbítem a pálca alakjára. Mindkét vékony betét szorosan illeszkedik a vájatba, mert akkor jó. Egyébként itt nem műgyantát használtam, hanem Henkel vízálló faragasztót, ami ugyanúgy jó, csak nem kell kavargatni felhasználás előtt.
  
  Gyaluval, vésővel, csiszolással -tehát amivel értem- eltávolítottam a kilógó részt a pálcát leszorító betétfából.
  A szalagcsiszoló szépen elkoptatta a fémből is azt, ami nem kell oda.
  Senki nem mondhatja, hogy nem előzi meg komoly tervezés a műveletet...
  Ez itt a fa, amiből a fogólap lesz.
Nem valami első osztályú darab, a csomó miatt testnek már nem jó.
  A vonaltól jobbra eső rész "bötüjén" látszik, hogy az a fa közepe volt- ezt amúgy sem illik semmi komolyra felhasználni, reped, csak a baj van vele.
  Ez a része viszont szép. Maradhat.
  De ugye nem szeretünk pazarolni, azért sem, mert ha szegény kőrist egyszer kivágták a kedvünkért, ne forgácsoljuk már el több mint a felét, meg azért sem, mer ha elszúrnám a második fogólapot is, hátha nem lenne itthon több alapanyag.
Ezt szem előtt tartva elfelezem a tömböt.
  Körfűrész rulez.
A másik fele jó lesz egy következő fogólapnak. (jobb, mint ha forgács válna belőle)
  Itt a nagy ötlet: a körfűrész által vágott felületet pontosra és síkra kell alakítani. Mondjuk maróval - befogom két egyforma magas fa közé, és lemarom a fölösleget. Persze pontosan kell beállítani.
  Egyik fele alá beteszek egy pöcköt, hogy a kívánt magasságban tarsa.
  A másik fele alá nem teszek semmit.
  Nem is olyan rossz.
  Ez a legnagyobb átmérőjű marófejem, mégnagyobbal valószínűleg még egyenletesebb lenne.
  
  
  Kedvenc piros gyalumat használom az oldalak egyenesítésére. Szemben a felfogatott fa azért van, hogy nekitolhassam a fogólapot.
  Egyik oldal kész.
  Másik is.
  Nekifogtam a domborításnak. Ezt is gyaluval. Közben mindenféle támasztákot bevetek, hogy ne mozogjon a darab, és végig is tudjam tolni rajt a gyalut.
  
  Azt a koncepciót választottam, hogy a fogólap oldala is emelkedni fog, a nyeregnél 3 mm körüli, míg az innenső végén kb. 1 centi.
  Erre azért van szükség (nálam), hogy a húrok elég távol menjenek a testtől a húrlábnál, és ne kelljen nagyon lapos húrlábat csinálnom.
  Ez nagyjából a végleges íve. A kis szög is támaszték szerepet töltött be..
  
  A ragasztandó felületen egyszer áttolom a kis nagyhangút, leheletnyit (0,2mm) leszedve belőle, hogy javítsak az egyenességen.
  Finomítom a felületet, egyenesítem, és megpróbálom a gyalu nyomait eltüntetni...
Nem fejezem be teljesen a műveletet, majd ha fel lesz ragasztva a helyére, folytatom.
  Azért hagytam rá ilyen sokat, mert mindkét gyalu, a gépi és a kézi is, a be- és kilépésnél máshogy fog, mint a fa közepén, tehát a végeken lehetnek bemaródások, meg ilyesmik, ezeket le lehet így ejteni.
A méretezésnél viszont be kell tervezni ezeket, hiszen megváltoztatják a vasagságot/szélességet is.
  Először középen jelölöm be a pontok helyét. Még jó, hogy az exceles táblázatban a pontok is benne vannak, nem kell külön számolgatni...
  Aztán ezt átviszem a fogólap oldalára is.
  1.5-ös fúróval előfúrom..
  ..és hármassal utánamegyek, ide fognak remekül bepattanni a kék ledek. Sokat agyaltam, hogy lehetne elhelyezni őket, de végül annál maradtam, hogy a fogólap fogja tartalmazni őket, mint a zöldnél. Eredetileg úgy akartam, hogy a pontok épp a fogólap és a nyak találkozásánál legyenek, de nehezebb lett volna.
  Két vájat (2,5 mm-es maróval) a LED-ek párhuzamosított kivezetéseinek.
  Csatornákat martam az egyes ledek felé is, a fejüknél kissé kiszélesítve. Frankón úgy néz most ki, mint egy szúette deszkadarab...:)
  A LED-jeink a helyükön, pillanatragasztóval megrögzítve. A 3mm-es led kiválóan megszorul a hármas lyukban, de a peremének el kell férnie valahol, ezért a széles hely.
  Erről az oldalról műgyantával töltöm majd fel a lyukakat.
  A forrasztást jó alaposan végezzük el, mivel ragasztás után úgymond cseszhetjük, ha elszáll valami..
A két csatornában sodort szigeteletlen vezeték halad, ott ahol zárlat keletkezhetne, vezetékről leszedett zoknit húztam a ledek egyik lábára.
Igazából az garantálná a ledek egyforma áramát, ha mindegyik külön ellenállást kapna, de ehhez vagy a fogólapba kell még több forrasztást csinálni, amit nem akartam, vagy ki kell vezetni minden ledet külön, ami 11 vezeték, ezt szintén nem akartam. A gyakorlatban úgy tűnik, a ledeknek nincs akkora szórásuk, hogy párhuzamosan kötve észrevehető fényerő-különbség lenne köztük.
az egész elé ne felejtsünk el egy megfelelő ellenállást kötni, ami korlátozza az átfolyó áramot, ugyanis ha nincs ott semmi, pillanatok alatt kinyiffanhatnak a ledjeink. (erről később)
  Kék fény című műsorunkat látják!


tovább a második részhez>>



projektek >> cselló I.
ZolkowPreamps kezdőlap|eszközök|anyagok|projektek|hangszerek|letöltés|linkek|fórum|