ZolkowPreamps kezdőlap|eszközök|anyagok|projektek|hangszerek|letöltés|linkek|fórum|
projektek >> bundozás


Érintők beleverése fogólapba

Az "üvegszál projekt" elég durván megbolygatta szegény nyak általános közérzetét,
így felül kellett bírálni a fogólap egyenességét, majd újrabundozni.

Lefogatjuk a beteget.
Miután a hátulsó profilt kialakítottam (vékonyítottam rajta, mikor megerősítettem az üvegszállal), főleg a hosszú csiszolófa segítségével addig egyengettem a fogólapot, amíg egyenes nem lett. Ezt egy hosszú fémvonalzóval rendszeresen ellenőrizgettem. Szerencsére túl sok munkám nem volt ezzel, hiszen alapvetően egyenes volt már egyszer ez a fogólap, de azért a beragasztott üvegszálas cucc, meg az ezzel járó hajlítgatás kicsit eldeformálta.

A bundok helye már be van fűrészelve, ezeket most fel is frissítettem kicsit, mert a fogólap csiszolása, esetleges (régi bundok kiszedésekor) kihasadt darabkák visszaragasztása után az nem árt.
A régi bundok kiszedése úgy történt, hogy vékony pengéjű késsel alájuk nyúltam a szélüknél, és óvatosan kimozgattam őket. Az első néhánynál ez meglehetősen csúnyán sikerült, sok kis szálkát kitörtek a fogólapból, amit pillanatragasztóval ragasztgathattam vissza, valószínűleg a lakkal együtt (eredetileg fényesre fújtam ezt a fogólapot, mert akkor az jobban tetszett...) jobban begyógyultak. Aztán látám, hogy ez így nem lesz jó, elővettem a forrasztópákát, és azzal megmelengettem a bundokat kiszedés előtt - innentől nem volt gondom a kibányászással.
Két fűrészlap és két szál bund. A bundokat kétféle kiszerelésben lehet kapni: darabolva, 24-es csomagban (drágább, lehet hogy túl rövid -pl. öthúroshoz) és 60 centis szálban. Én az utóbbit választottam, mert sokkal jobban kezelhető, és gazdaságosabb. 21 bundos basszgitárhoz, -mint a példa mutatja- még széles nyaknál is épp elég a 2 szál, de akkor ki van centizve. A fűrészlapokat műköszörűssel vékonyíttattam sima fémfűrészlapból, 0,5 és 0,6 mm-esek. Ébenfához a vastagabb a jó, a bund "hornya" amúgy 0,6 mm vastag. Puhább fánál, mint amilyen a kőris (mármint az ébenhez képest) jó tud lenni a 0,5 mm-es is, erősebben tart. Viszont az ébennél ilyen vékony helyre nem lehet beverni.

Amikor nem újrabundozás van, hanem először bundozok, akkor úgy csinálom, hogy kialakítom a fogólap profilját, ahogy jólesik - ennél a nyaknál ez kb. 10"-os görbületi sugarat jelent, a Streamer-nél laposabbat használtam -, majd bejelölöm a bundok helyét ceruzával. Ezt pedig úgy számolom ki, hogy veszem a teljes rezgő húrhosszt (34" -> 86,4 cm), és elosztom 18,1 -gyel. Megkaptam az első érintő helyét a nyeregtől mérve. A maradékot (81,6 cm) megint elosztom, ez a második bund helye, és így tovább.

Megvan ennek a matematikai alapja is, hiszen a rugó (húr) frekvenciája fordítottan arányos a hosszával, tehát fele akkora hosszúsághoz kétszeres freki tartozik, ami egy oktávval magasabb hangot jelent. Namost ez nálunk 12 félhangra van osztva, és egyenletesen temperált skála esetén ezek a frekvenciák egyenletesen oszlanak el. Márhogy logaritmikusan. Ha kiszámolom, hogy milyen számmal kéne osztani ez alapján, akkor 17,81 jönne ki, de ebben nincs benne az a tényező, hogy a húr lenyomásakor azt jobban megfeszítjük, szóval a 18,1 egy némileg kompenzált érték. 18,1 -nél a tapasztlatom szerint a húrlábat kicsit közelebb kell tenni (a húrhossz inkább 86 centi körül lesz, mikor pontosan beállítom az oktávot), de beváltnak tekinthető.

Az egyik fűrészlapon egy ráragasztott ragasztószalag látható: ezzel állítom be a vágatok mélységét, hogy biztonságosan elférjenek benn a bundok, de ne is legyenek fölöslegesen mélyek. Arra kell figyelni, hogy ne fűrészeljünk csámpásan...
Fogóval ívesre hajlítom. Valamivel görbébbre, mint a fogólap rádiusza. Régebben 6000-res szálakat használtam, ez a legvastagabb, de megtetszett a keskenyebb kivitel, ez közel olyan magas, de nem olyan széles. Valamivel ezáltal könnyebb is vele dolgozni, persze nem a hajlítás a lényeg, hanem a bekalapálás: ez kevésbé áll ellent, nem olyan makacs.
Valami ilyesmi, a két széle előbb kell hogy helyére menjen. Szép lassan, kis ütésekkel, vissza-visszatérve püföljük befele, úgy hogy a szélekre különösen figyelünk, nehogy visszahajoljanak. Ha a széle nem lapul tökéletesen a fogólapra, az baj. Ha kikopott már a vájat, esetleg ügyetlenebbül fűrészeltünk, akkor lehet csalni: pillanatragasztóval segítjük a bentmaradást, ezt csinálják hangszerészek is, de igazából akkor jó, ha nincs rá szükség. Az így rögzített bundokat szintén forrasztópákával lehet könnyen eltávolítani.

Létezik olyan megoldás is, ahol nem kalapálják, hanem bepréselik a bundokat a helyükre. Persze fűrészelni akkor is kell, de ez szimpatikusabb annyiban, hogy nem olyan agresszív, és gondolom nem hajlanak fel a végeik, mivel egyszerre nyomódnak a helyükre. Legközelebb én is utána nézek, hogy lehetne ezt megvalósítani..
Fémreszelő, leszedtem róla a fogantyút, hogy rá tudjam fektetni a nyak oldalára - a bundok kilógó végeinek lereszeléséhez. Addig reszelgetjük, amíg le nem visz egy keveset a fából is - na jó, inkább épp csak hozzáér a fához.
Egy durvább és egy finomabb reszelő, és alant látszik, hogy a bundok egyik fele lóg már csak ki. Ja, nem mondtam? a bundot előbb belekalapáljuk, utána vágjuk csak el.
Reszelővel megadjuk az érintő végének a dőlésszögét. Ideális esetben ez úgy 46-46,5 fok ... :)) Talán látszik talán nem, de én sajnos tudom, hogy ezen a képen a bundvégek nem lapulnak tökéletesen a fogólapra, úgyhogy ezt még gyakorolnom kell. Gondolkodtatok már azon, mitől olyan drága egy újrabundozás? :)
Balra az egy bútorlap-darab, ami egyenesnek van kikiáltva, és amúgy csiszolófa. Nagy darab csiszoló/polírpapír rárak, és bundozás egyenesít.
Ugyanaz, a másik oldala rádiuszos, kb 10"-os sugárral. Ezt használtam már a fogólap csiszolgatásához is. A bundok amikor a helyükön vannak, és a végük is már le van reszelve, ezzel egy szintbe lehet hozni az apróbb eltéréseket amik a bundok magasságában adódnak. A fogólapnak ugye tökéletesen egyenesnek kell lennie, a bundok is mind tökig beverve, így nagy különbség nem lehet. de kicsi mindig van, hát ez megoldja. Ha látszik, hogy a bundjaink nem egyformán csiszolódnak, hanem az egyik már elfogyott, mikor a másikhoz még hozzá sem ért a csiszolóvászon, na az komoly baj.

Bocialkatrész, úgy is mondhatnám hogy marhalábszárcsont-darab. Hentesnél lehet hozzájutni főleg. Ebből készül a felső nyereg/nút. Legyen jól lefertőtlenítve, kiáztatva, kiszárítva, és legyen gyomrunk a fűrészeléséhez, mert kegyetlenül büdös. De amúgy jól lehet vele dolgozni, eleink jól kitalálták ezt. Lehet ide valamilyen nemesebb fát (ében, rózsafa), vagy bronzot is alkalmazni, a műanyagot inkább kerülném. Viszont egyre több helyen találkozom alumíniummal is a hangszereken, pl. a Dingwall gitárok húrlábát is alumíniumból csinálják. Persze alu és alu közt is nagy lehet a különbség.
A szalagcsiszoló itt is remek szolgálatot tesz. Hátára fordítom, és addig csiszolom vele a csontot, amíg jó nem lesz - ki gondolta volna? :)
Már majdnem kész. Ha passzol a méret, a helyén berajzolom a fogólap szinjét (egy egy enyhe ív lesz), és ehhez képest 2-2,5 mm-rel kell csak magasabbnak lennie. Ha ez is megvan, lekerekítem a sarkokat, és helyére lehet ragasztani.
Tűreszelőkkel kireszeltem a húrok helyét. Itt elkövettem egy olyan hibát, amit eddig még sosem: túl kevés helyet hagytam a G húr mellett, és túl sokat az E-nél, és még látszik is! Majd ha nem leszek lusta, kijavítom, addig meg párszor mellényomom a G-t a nyaknak...

A bundozás a gitárkészítés talán legnehezebb művelete, és ugyan nem gondolom hogy ezzel a rovattal "csináld magad"-mozgalmat indítok, de óva intenék mindenkit attól, hogy pénzspórolás címén bundozni kezdjen! Nem véletlenül kerül annyiba egy bundoztatás, nekem ez a hatodik, és még csak kezd tűrhető lenni! Akinek célja, hogy előbb-utóbb értsen hozzá, az viszont kezdje el minél hamarabb... :)

projektek >> bundozás
ZolkowPreamps kezdőlap|eszközök|anyagok|projektek|hangszerek|letöltés|linkek|fórum|