Volt egy szép darab dió deszka a padláson. Volt több is, de talán nem kell magyaráznom, hogy engem ez érdekelt legjobban. Még nagyapám ültette, mikor egészen kicsi voltam, sőt, talán még nem is voltam, mivel az első emlékem a fával kapcsolatban az, hogy fel lehetett mászni rá, bőven a kerítés fölé magasodott, de azért nem volt még túlságosan vastag a törzse. Féltette is a fáját, vagy engem, vagy mindkettőnket.. Sajnos a diófa megbetegedett, és túl nagyra is nőtt már ott a kerítés mellett, hát kivágtuk.
01/23